Hawaii különösen gazdag emberi története közel egy évezreddel ezelőttig nyúlik vissza. A legújabb kutatások szerint az első állandó település keletkezése 1000 és 1200 közé tehető. Első telepeseinek eredete vitatott, de minden bizonnyal a Csendes-óceán más szigeteiről érkeztek, magukkal hozva sokszínű szokásaikat, ami Hawaii hosszú, legalább 500 éves szinte teljes elzártsága következtében különleges saját vallás és kultúra kialakulását eredményezte.
Az első európai kapcsolatfelvétel után a korábban törzsi jellegű, egymástól politikailag független szigetek gyors ütemben egyesültek és a nemzetközi színre léptek. Függetlenségét stratégiai elhelyezkedése miatt nem őrizhette meg a felemelkedő Egyesült Államok árnyékában. A következőkben egy rövid összefoglalót mutatunk a Hawaii-szigetek történetéről és kultúrájáról, a kezdetektől egészen az 50. állammá válásig.
Fontos megemlíteni, hogy a szigetcsoport legnagyobb szigetének neve szintén Hawaii, így a továbbiakban a szigetre a helyiek által is preferált Big Island, azaz Nagy Szigetként hivatkozunk majd.
Kauai sziget 1785 körül
Hawaii legelső telepesei
Hawaii első telepesei valószínűleg polinéz navigátorok voltak. A történelem során a polinézek nagy hírnévre tettek szert, mint sikeres, zseniális navigátorok. A polinéz navigáció egy ősi módszer, amivel a polinézek a Csendes-óceán szinte minden tájára eljutottak. Műszer nélküli tájékozódási technikákat használtak, ami a nyílt tenger ürességében nem kis teljesítmény.
Navigáció és a korai eszközök
Olvastak a Nap, a csillagok és a Hold állásából és fizikai tárgyakat, például botokat és kagylókat használtak, hogy irányítsák őket utazásaikon. Ezeknek a navigációs módszereknek hála el tudtak jutni és letelepedni olyan változatos helyeken, mint Új-Zéland, a Húsvét Szigetek, és Hawaii. Ezeket a tanokat szájhagyomány útján, sokszor dalokban adták tovább.
A polinéz navigáció nagyszerűségét és Hawaii számára fontos történelmi jelentőségét jól példázza a hawaii Nainoa Thompson, aki az ősi polinéz alapokra építve kifejlesztett egy új műszerek nélküli navigációs módszert, amit “modern hawaii útkereső rendszernek” keresztelt. Segítségével 1980-ban sikeresen megtette az utat oda-vissza Hawaii és Tahiti között.
Egy korai hawaii település nyomait találták a kutatók például a Big Island déli partjától pár száz méterre található Wai’ahukini Rock Shelternél. Ezen a helyszínen feltártak több, különböző mélységű tűzhelyet, és többek között bazaltből és vulkanikus üvegből készült eszközöket. Ezen leletek elhelyezkedése alapján a helyszín folyamatos használtaban volt halászok menedékeként, egészen a Manua Loa 1868-as kitöréséig. A legújabb szénizotópos vizsgálatok alapján a letelepedés első nyomai itt a XIV. századra datálhatók.
A telepesek étrendje
Az első telepesek a partvonalakon és a nagyobb völgyekben telepedtek le, magukkal hozva korábbi öltözködési, állattenyésztési és mezőgazdasági szokásaikat, amik aztán az évszázadok során tovább fejlődtek. Jellemző volt a kókusz, a banán és a taró termesztése, és bár tenyésztettek csirkét és sertést, éhségüket főképp gyümölcsökkel, zöldségekkel, hallal és egyéb tengeri eleséggel csillapították. Népszerű volt az édesítőszerként és gyógyszerként is alkalmazott cukor, a só, és a batáta. Ezen kívül a mai napig készítenek különböző ételeket tengeri hínárból is.
Kealakekua Bay a Big Islanden 1816 körül
Az ősi Hawaii gazdasága, vallása és kultúrája
Az első telepesek letelepedése feltehetőleg a Big Island déli partján történt, majd ez után gyors ütemben észak felé irányult, a partvonalak és a könnyen bejárható folyóvölgyek mentén. A korai időszakokban, az európai kapcsolatfelvétel előtt, a populáció elérte legalább a 200 ezret, de egyes becslések szerint akár az egy milliót is, majd az európaiak által bevitt fertőzések miatt a populáció gyors ütemben csökkenni kezdett, és a népesség a XX. század elejéig nem is kezdett újra növekedni.
Fejlett akvakultúra
Az ősi hawaii akvakultúrát a Csendes-óceán őslakos népei között a legfejlettebnek tartják, és fontos részét képezte a Hawaii szigetek ősi kultúrájának és gazdaságának. A sekély lagúnákban és zátonyoknál halakat, kagylóféléket és rákféléket tenyésztettek. Ez különösen jelentős volt a szigetcsoport északnyugati, tápanyagban gazdag vizeiben, melyek tökéletes helyszínt biztosítottak a haltenyésztésnek. Hawaii minden főbb szigetén használták a fejlett akvakultúrát, így Mauin, Kauain és Oahun is. Az ősi hawaiiak a mélyebb vizeket is kihasználták a nagyobb halak, például a tonhal halászatára, és ez a mai napig folytatódik.
https://drive.google.com/file/d/19QcY94iKXNvH_yCBXPoBzv9EyCH1fPIF/view
A He’eia halastó Oahu szigetén
Átalakították a felszínt
Folyótorkolatokat és vízfolyásokat alakítottak halastavakká. Ezeket általában a vízpart közelében kézzel lávakövekből és korallból építették és az így készült falakat a korallzátonyok algájával tapasztották össze. Ezek a falak 40 és 1200 méter közötti hosszúságúak lehettek. Az így készült tavak nagyon változatosak voltak, több tucatnyi fajnak adtak otthont.
Az egyik legfontosabb jellemzője ezeknek a halastavaknak, hogy egy csatornával közvetlenül csatlakoztak az óceánhoz és rendelkeztek egy fából és egyéb növényzetből készült ráccsal a csatorna közepén. Ez a találékony megoldás engedte a kisebb halak kijutását, de bent tartotta a nagyobbakat. A begyűjtés a halak viselkedésétől és a halastó formájától függött. Némely halak a vándorlási időszakukban megpróbáltak mélyebb vizekre úszni, és a haltermelők hálókat helyeztek a rács belső oldalára, hogy elkapják őket, míg más esetekben az apály-dagály változásokat kihasználva kézzel gyűjtötték be a nagyobb halakat.
A később részletesebben is bemutatásra kerülő Cook kapitány érkezésekor 360 ilyen halastavat jegyeztek föl, amikből évente több tonna halat tudtak kitermelni. Hasonló tavakat használtak összetett öntözési csatornarendszerekhez, és a taro termesztéséhez is. Ezekben a halastavakban tenyésztettek olyan állatokat és termeltek olyan növényeket is, amiknek orvosi vagy spirituális jelentőséget tulajdonítottak.
Ősi vallás polinéz alapokon
Az ősi hawaii vallás, más néven a kapu rendszer a polinézek tapu vallására épül és szájhagyomány útján öröklődött tovább a hawaii őslakosok generációin keresztül. Központjában több isten, és az a hit áll, hogy minden (állatok, növények, tárgyak és még természeti jelenségek is) rendelkezik manával, azaz saját spirituális esszenciával, és ezért saját akarattal is.
A hit követéséhez nélkülözhetetlen ezek tisztelete, vagy az ezek felé tanúsított, a hit előírásainak megfelelő bánásmód. E hit szerint az istenek képesek a természet erőit és az emberek életútját befolyásolni, irányítani. Fontos részei voltak a hétköznapi életnek a heiaukban (templomokban) bemutatott különböző ceremóniák, rítusok és áldozatok, amikkel tisztelegtek az istenek és istennők előtt, és összetartották a közösséget.
A heiauk a társadalmi élet központi részét képezték. Fontosak voltak még az imádságok, amiket minden jelentős hétköznapi esemény során alkalmaztak, például kenu vagy ház építésekor.
Heiau templom Kauai szigetén, 1787 körül
Isteni hierarchia
A különböző istenek egy isteni ranglétra helyezkedtek el, ahol legfölül a négy legfőbb isten állt: Kane, a teremtő isten; Ku, a háború istene; Lono, a termékenység istene és Kanaloa, az alvilág istene.
Őket követték a hierarchiában számos más istenek és istennők, akik a hit szerint az élet és a természet különböző aspektusait irányították, például Pele, a vulkánok istene, a gyógyító istennő Hi’ika, vagy Laka, a tradicionális hawaii szertartásos tánc, a hula istennője.
Őket követték különböző kisebb jelentőségű természeti szellemek és őrző lelkek. Ezeket az istenségeket és természeti szellemeket sokszor kötötték egy-egy meghatározott helyhez vagy szigethez, például hitük szerint Pele a vulkánokban lakozott, Kane az óceánhoz kötődött, míg Hi’ika Kauai sziget erdeiben lakott. Ezekhez az istenekhez intéztek imádságokat a szituáció szerint (például Hi’ikához gyógynövények gyűjtésekor), vagy az év megfelelő szakaszán (például a szüreti időszakban Lonóhoz).
Bár a vallás napjainkra elvesztette a jelentőségét, az istenségekről szóló mítoszok és legendák a mai napig élnek, és mesélik őket. Követőik a mai napig megtalálhatók Hawaiin. Érdemes megemlíteni, hogy az ősi hawaiiak között voltak olyanok is, akik nem hittek semmilyen istenben. Ezeket az ateistákat “aia”-nak nevezték, és bár többnyire elfogadott részei voltak a társadalomnak, a kapu rendszer társadalomszervező része természetesen rájuk is vonatkozott.
Szigorú kasztrendszer és a kapu
Az ősi Hawaiira egy szigorú és összetett, tiltásokon (kapu) alapuló kasztrendszer volt jellemző. A kapu különböző tabuk rendszere, ami arra volt hivatott, hogy távolságot tartson a spirituálisan tiszták és a potenciálisan tisztátlanok között.
Ezen tiltások között voltak olyanok, melyeket a mai szemmel furcsának találhatunk. Ilyen például a nők és férfiak különválasztása étkezéskor (még az ételeiket is külön tűzhelyen kellett elkészíteni) vagy a törzsfőnökök és az ismerten nagy spirituális erővel rendelkező személyek megközelítésének és megérintésének tilalma. Más tiltások a túlhalászatra, a termőföld megóvására, vagy hasonló, túlélés szempontjából fontos tényezőkre vonatkoztak.
Azokat a helyeket, ahol valamilyen kapu volt érvényben, Pahu Kapuval jelölték, azaz két keresztbe tett bottal, amik tetejére fehér labdát tűztek.
Társadalmi hierarchia
Ezek következtében kialakult egy merev szociális hierarchia, ahol legfölül álltak az ali’ik, a királyi törzsfők és azok családjai.
Őkett követték a kahunák, ami eredetileg a papságot jelentette, de nemcsak a rítusok és ceremóniák lebonyolításáért felelős papok voltak, hanem mivel a hawaii hitvilág szerint mindent átjárta a spirituális élet, különböző mesteremberek is, például hajóépítők, ácsmesterek, orvosok, gyógyítók, vagy éppen táncosok és énekesek.
A kahunákat követte a sorban a maka’ainana, a földművesek, halászok és egyéb munkások osztálya, akik feladata volt, hogy nem csak maguknak, de a fölsőbb osztálynak is dolgozzanak.
A társadalmi ranglétra legalján helyezkedtek el a kauwák, akik szolgák, rabszolgák és számkivetettek voltak. A különböző kasztok közötti házasodás kontrollálva, a kauwák és a felsőbb osztályok közötti házasság pedig szigorúan tiltva volt. Sok, a kauwa kasztba tartozó férfit fölhasználtak fullasztásos emberáldozatok bemutatásához, a speciális, óceánparti, ún. luakini templomokban. Ilyen luakini templom volt például a Big Island északnyugati partján található Pu’ukohola Heiau.
Törzsfőnök házának belseje
A kapu rendszer bizonyos elemei a mai napig hatással vannak Hawaii mindennapjaira. Erre jó példa, hogy a kapu szót sokszor kiírják kapukra, ami magyarul magától értetődőnek tűnik, de ebben az esetben azt jelenti, hogy tilos a belépés.
Specializálódó gazdaságok
A négy legnagyobb sziget, Hawaii (azaz Big Island), Kauai, Oahu és Maui a legtöbb esetben önálló volt és őket a saját ali’i nuija, azaz legfőbb vezetője, királya uralta, és alattuk alacsonyabb rangú törzsfőnökök uraltak kisebb területeket.
A szigetcsoport gazdasága az idők sorány egyre összetettebbé vált, családok generációi szentelték életüket egy-egy mesterségnek, voltak például a kenuépítő, tetőfedő, kőmorzsoló, vagy éppen az ali’ik köpenyét szövő madárfogó családok.
Végül minden egyes sziget specializálódott külön mesterségekre, így például a Big Island a halkereskedelemre fókuszált, míg Oahu a kapa (háncsból készült ruházat) fő készítőjévé, míg Maui a fő kenuépítővé vált.
Francia látogatókat üdvözlő ceremónia Tiki-szobrokkal, 1817
Korai külföldi behatások és Cook kapitány expedíciói
A hawaii tradíció említést tesz hajótörésekről a Big Island, Kauai és Maui partjainál 1521 és 1530 között, és a legendák szerint ezek túlélői együtt éltek és házasodtak is a helyiekkel. Ezek a történetek, azonban nem tesznek említést ezen emberek nemzetiségéről, csak arról, hogy fehér emberek voltak.
Az európaiak első feljegyzett találkozására hawaii őslakosaival 1778-ban került sor, a legendás brit tengerész, James Cook expedíciója során. Bár ez az expedíció lépett először a hawaii szigetek valamelyikére, a szigetcsoport más néven 1542 óta volt ismert az európaiak számára.
James Cook egy brit felfedező, tengerész és térképész volt, aki a brit haditengerészet kapitányaként fontos eredményeket ért el a Csendes-óceán felfedezésében és feltérképezésében Hawaii és Új-Zéland között.
Cook első és második expedíciója
James Cook kapitány portréja 1775-ből
Első expedíciója (1768 – 1771) során a brit admiralitástól azt a feladatot kapta, hogy kövesse és jegyezze le a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. Bár ez a megfigyelés sikertelenül zárult, az expedíció mégis nevezetessé vált, elsőként ekkor hajózták körül Új-Zélandot, bebizonyítva sziget voltát.
Ezen expedíció során került sor a maorikkal való első kapcsolatfelvételre (bár előtte és közben legalább 8 maori életét vesztette).
Második expedíciója során (1772 – 1775) pedig azt a feladatot kapta, hogy találja meg a legendás és minden jóban gazdag Terra Australis nevű kontinenst. Mindezt annak ellenére, hogy első expedíciója során feltérképezte Ausztrália keleti partjának jelentős részét, és ezzel bebizonyította, hogy az kontinens méretű. Ezen expedíció folyamán Cook és hajója majdnem elérte az Antarktiszt, de minden bizonnyal elsőként lépte át a déli sarkkört.
Hazafelé fölfedezte Déli-Georgia és Déli-Sandwich szigeteket, hazaérte után pedig hivatalosan is végett vetett a Terra Australisról szóló meséknek.
A Harmadik expedíció – A fél világ bejárása után ért Hawaiira
Harmadik expedíciójának (1776 – 1779) célja névlegesen az volt, hogy a második expedícióra felfogadott tahiti legénységi tagot hazajuttassák, a valódi cél azonban az volt, hogy találjon egy lehetséges északnyugati átjárót, azaz egy Kanadától északra található, hajózható szakaszt a Jeges-tengeren, ami jelentősen lecsökkentette volna Nagy-Britannia és a Csendes-óceán közötti hajózási időt.
Tahiti (Francia Polinézia) dolguk végeztével észak felé hajóztak, így 1778-ban ez lett az első hivatalos, lejegyzett megérkezése az európaiaknak Hawaii szigetein. Cook először a Kauai szigetén, a Waimea folyó torkolatánál lépett partra. Emiatt lett a mai Waimea település szlogenje: “Hawaii látogatóinak első számú célpontja.” Cook a szponzora után Sandwich-szigeteknek nevezte el a szigetcsoportot.
Ez után tovább hajózott északra, és feltérképezte Alaszka partvidékét, majd sikeresen felmérte annak méretét. A Bering-szoroson keresztül a Csukcs-tengerre is áthajózott, de a sarki jég miatt kénytelen volt visszafordulni Hawaii felé. Az expedíció ezen szakaszára Cook egyre inkább frusztrálttá vált, a hajója legénysége sok esetben irracionálisként jellemezte a viselkedését, és lehetséges, hogy valamiféle gyomorproblémával küszködött.
Istenségből betolakodó
1779-ben visszatért Hawaiira. Maui és a Big Island partvonalainak feltérképezése és a helyiekkel való rövid kereskedés után a Big Island Kealakekua Bay nevű partszakaszánál ért partot. Ez egybeesett a helyiek Makahiki nevű szüreti ünnepségével, amely során a Lono nevű istenségnek adtak tiszteletet. Az utazók számára is nagy élményt jelentő zenés-táncos hawaii kulturális programokról itt írtunk részletesen.
Egyfajta furcsa véletlen folytán Cook hajója hasonlított az ünnepség során használt bizonyos kegytárgyakra, és emiatt a helyiek rövid ideig Cook kapitányt és legénységét Lono megtestesülésének hitték. Nem egészen egy hónapig a szigeten tartózkodtak, és értékes információkat jegyeztek le a szigetlakók nyelvéről, szokásairól. Ezzel egyidőben a expedíció tagjai és a szigetlakók közötti viszony folyamatosan romlott.
Cook például, miután nem sikerült üzleti úton meggyőzni a helyieket, parancsot adott egy szent temetőt határoló cölöpök kivágására, a helyiek pedig az expedíció megérkezésének napjától kisebb-nagyobb lopásokat követtek el velük szemben.
Véres összetűzés
Ez után Cook folytatni akarta a Csendes-óceán feltérképezését és újra észak felé hajózott, de nem sokkal az indulás után a hajó egyik árbóca eltörött és emiatt vissza kellett térniük Kealakekua Bayre. Néhány nappal később a szigetlakók ellopták a hajó két dereglyéjének egyikét, hogy megnézzék az expedíció reakcióját. Válaszként Cook megpróbálta a hajójára vinni az ali’i nuit (a legfőbb törzsi vezetőt), hogy váltságdíjként visszakaphassa az ellopott dereglyét.
Ez egy véres konfrontációhoz vezetett, amiben több tengerésszel és szigetlakóval együtt Cook is életét vesztette. Az utókor mindkét fél részéről úgy értékelte ezt az eseményt, mint egy szerencsétlen nézeteltérést, ami végzetes összetűzéssé eszkalálódott. Ezt az is bizonyítja, hogy a történtek ellenére a helyiek akkora tiszteletben tartották Cook kapitányt, hogy a törzsfőnöknek és a társadalom legrangosabb bölcseinek megfelelő temetkezési rítusokkal kezelték holttestét.
Érdekesség, hogy egy bizonyos William Bligh a hajóról nézve szemtanúja volt a dulakodásnak. William Bligh tíz évvel később a HMS Bounty kapitánya volt, amikor azon a híres lázadás kitört.
Cook kapitány halála és hatása
Cook kapitány halála
James Cook hatása a felfedezések korára felbecsülhetetlen, és Hawaii történelmének egyik legfontosabb szereplője. Ő volt az első európai, aki széleskörűen lépett kapcsolatba a csendes-óceáni szigetek lakóival és helyesen következtetett arra, hogy közöttük nyelvrokonsági kapcsolatok vannak. Expedícióinak tagjai között voltak tudósok, például botanikusok, térképészek, tájképfestők és későbbi felfedezők.
Jelentős még a korai japán behatás a Hawaii-szigetekre, és sok a párhuzam a két kultúra között. Cook látogatása során például feljegyezte, hogy a Hawaiiak vas pengéi meglehetősen hasonlatosak a korabeli japán késekre, ami feltehetően valamiféle kulturális kapcsolat során alakult így, és a XVII. századi japán sógunátus feljegyzései alapján a Cook látogatás előtti kétszáz évben majdnem egy tucat sikeres hajóút történt Japán és Hawaii között.
Cook expedíciója nyomán szinte azonnal elindult az európai telepesek betelepülése Hawaii szigeteire, eleinte főleg bálnavadászati és cukornád termesztési célokkal.
Nagy Kamehameha, Hawaii egyesítője és első királya
A politikailag független, de egymáshoz szoros gazdasági kötelékekkel kötődő hawaii szigeteket az európai telepesek hatására és segítségével I. (Nagy) Kamehameha király egyesítette. Kamehameha 1736 és 1761 között született a Big Island, azaz Hawaii szigetén található mai Kohala Sites State Monument nevű történelmi emlékhely területén.
A sziget uralkodó családjába tartozott, de különböző politikai okokból viszonylagos elzártságban, a nagybátyjánál nevelkedett. Talán emiatt választotta magának később a Kamehameha nevet, ami “magányost” vagy “félrerakottat” jelent. Bár Kamehameha neve európaiként bonyolultnak tűnhet, érdemes észben tartani, hogy apját Kalanikupuapaʻīkalaninuinak, nagyapját pedig Kalanikeʻeaumokunak hívták.
I. Kamehameha korabeli portréja
Bár Kamehameha unokatestvére, és a Cook kapitány által elrabolni próbált ali’i nui fia, Kīwalaʻō lett a Big Island uralkodója, Kamehameha fontos vallási szerepet kapott, rábízták a Ku istenség megtestesüléseként számon tartott Kuka’ilimoku kegytárgyat, és később kinevezték a Waipi’o Valley törzsfőjének is.
A jóslat
A szent Naha Kő átfordításával beteljesíteni látszott egy jóslatot, ami szerint ő lesz a Hawaii szigetek egyesítője, és ezen felbuzdulva helyi vallási vezetők és nemesek segítségével először csatában átvette a hatalmat a Big Island felett 1782-ben, majd 1788-ban véres hadjáratot indított a többi sziget egyesítésére. Ebben segítségére voltak brit felfedezők és tengerészek, akik a tanácsadóivá váltak.
Tőlük tanulta meg a puskapor receptjét, melyhez bővelkedik alapanyagokban a szigetcsoport, és ágyúkat, lőfegyvereket vásárolt.
Oahu meghódításának döntő eseménye volt a Nuʻuanu-i csata (kép: Herbert K. Kane azonos nevű festménye. A művész weboldala)
1795-re kettő kivételével a szigetcsoport valamennyi szigetét az uralma alá vonta, végül 1810-ben Kauai és Niihau békés megállapodás útján kerültek a Hawaii Királyság fennhatósága alá.
A hawaii zászló
Nagy Kamehameha uralkodása előtt a zászlóknak nem volt hagyománya Hawaii szigeteinek területén. Az új király azonban, a régió stabilitásának megmaradása érdekében, európai mintára akarta kiépíteni országát és uralkodását, azok jelképeivel együtt.
1793-ban George Vancouver kapitány, Cook kapitány 1778-as harmadik expedíciójának egyik résztvevője, meglátogatta Kamehamehat, és neki ajándékozott egy brit civil hajókat jelölő hajózászlót, ami a Hawaii Királyság nem hivatalos zászlójává vált 1816-ig. A jelenlegi zászló korábbi verziója 1845-ben vált hivatalossá. Egy Georg Anton Schäffer nevű német orvos az Orosz-amerikai Társaság látszólagos támogatásával építtetett egy erődöt Kauai szigetén, a mai Pā’ula’ula State Historical Park területén, Waimea településtől nem messze.
Mikor kiderült, hogy a beruházást az orosz cár nem támogatta, Schäffert elkergették, és szükség volt egy új zászlóra az erődhöz az orosz zászló helyett. Kamehameha elkérte a Hawaii Királyság tengerészetének egyik parancsnokától, a skót Alexander Adamstől a saját hajózászlóját, ami a Brit Kelet Indiai társaság zászlójának módosított változata volt. Ez a zászló bizonyos további módosítások után 1845-ben nyerte el mai alakját.
zászlók
Abszolút monarchia az egységért
Kamehameha uralkodása során a királyság államformája abszolút monarchia volt. Különös figyelmet szentelt annak biztosítására, hogy halála után is fennmaradhasson a szigetcsoport egysége. Új jogrendszert vezetett be, amely többek között véget vetett a civilek a hadsereg általi fosztogatásának. Az erre irányuló törvényt modellként használták a modern emberi jogi törvények hasonló részeiben.
Kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki Amerikával, Európával és Kínával is, állandó hadsereget állított föl és új pénznemet vezetett be. Kamehameha maga az ősi hawaii vallást követte, de országát az anglikán kereszténységben képzelte el. Ennek ellenére, mivel sikereit hawaii ősi isteneinek tulajdonította, haláláig nem kezdődtek meg érdemben a térítések. I. Kamehameha 1819-ben hunyt el, és az ősi szokásoknak megfelelően holttestét elrejtették, nyughelye a mai napig sem ismert.
Az újjáépített Ahu’ena Heaiau, I. Kamehame király privát temploma a Big Island Kailua Bay partszakaszán
A Hawaii Királyság
A Hawaii Királyság egy független állam volt a mai Hawaii állam területén 1810 és 1893 között. Kamehameha halála után a fia vette át a hatalmat, aki trónra lépése után szintén felvette apja uralkodói nevét. II. Kamehameha uralkodása idején elkezdődött a kapu rendszer fokozatos felszámolása, a társadalom európai mintájúvá alakulása és a keresztény hittérítés.
A mdoernizáció azzal a forradalmi cselekedettel indult el, hogy II. Kamehameha trónra lépése után együtt étkezett édesanyjával. Bár II. Kamehameha ennek ellenére eleinte új formában meg akarta tartani az ősi vallást, az ország hatalmasságai, köztük anglikánként megkeresztelkedett édesanya, ezt lehetetlenné tették.
Az ősi vallás követőinek engeszteléseképpen nekik ajándékozta Kuka’ilimoku hadistent és a tulajdonában lévő templomokat, de azok engesztelhetetlenek maradtak, és ez az ősi vallás szervezett valláskénti végső bukásához, a kahuna társadalmi osztály felszámolásához és a templomok lerombolásához vezetett.
A következő évtizedekben államvallássá vált az Anglikán kereszténység hawaii ága. Az államforma alkotmányos monarchiává alakult. A Kamehameha dinasztia következő öt, egyenes ági leszármazott királya szintén fölvette a Kamehameha nevet. A dinasztia fontosságát példázza, hogy az ő befolyásuk hatására a szigetcsoport a britek által hivatalosan számon tartott neve Sandwich szigetekről Hawaiira változott.
Gazdasági bevándorlás és bevándoroltatás
V. Kamehameha családjával és udvartartásával, 1865 körül
Nem sokkal Cook kapitány megérkezése után gazdaságilag fontos tényezővé vált a bálnavadászat és a cukortermelés, és főleg amerikai tulajdonban lévő állandó cukornád-ültetvényeket alakítottak ki. Ezekhez az ültetvényekhez jelentős munkaerőre volt szükség, aminek kielégítésére több hullámban érkeztek japán, kínai és fülöp-szigeteki bevándorlók. 1896-ra például a lakosság körülbelül negyede japán származású volt.
A királyság eleinte aktívan támogatta ezt a soknemzetiségű társadalmat, és ennek kielégítésére vezették be az alkotmányos monarchiát, választójogot ígérve nemzetiségtől, nemtől és vagyoni helyzettől függetlenül.
Visszatérés a templomból, Honolulu, 1837
Nagyhatalmak mozgolódnak
Mindeközben az erősödő Egyesült Államok fontos gazdasági és védelmi pozícióként tartotta számon a szigetcsoportot. Az 1820-as évektől rendszeressé váltak amerikai hadihajók látogatásai Honoluluban, hogy gazdasági és közigazgatási tanácsokkal lássák el a helyieket. 1843-ban egy felhatalmazás nélkül cselekvő brit tengerésztiszt, Lord George Paulet öt hónapra elfoglalta a szigeteket, melynek a szigetek függetlenségének megvédésére kirendelt amerikai hadihajók vetettek véget.
1865-ben külön flottát alakítottak a Hawaii környéki és csendes-óceáni gazdasági érdekek megvédésére és legalább egy amerikai hadihajó állomásozott állandó jelleggel Hawaii vizeinél. Hogy kedvezőbb árakon importálhassanak hawaii árukat, kibérelték Pearl Harbor szigetét, névlegesen mint egy javítóállomást a hajóik számára. Később a hawaii királyi hatalom folyamatos gyengülése során teljes birtokba vételt harcoltak ki, és a királyság bukásától napjainkig katonai támaszpontként használják. Pearl Harbor és Hawaii szerepe az amerikai történelemben és kultúrában kiemelkedően fontos.
Étkező hawaiiak, 1880 körül
A királyság bukása
Az amerikai cukornádültetvények tulajdonosai egyre nagyobb politikai hatalmat követeltek. 1887-ben erőszakkal kikényszerítettek egy új alkotmányt, mely elvette a királytól hatalma nagy részét, és komoly változtatásokat vezetett be a választójogban.
Egyrészről szigorú vagyoni alapokra helyezték a választójogot, másrészt kifejezetten megtiltották az ázsiaiak részvételét a választásokon. Ezen kívül választójogot adtak az állandó lakos külföldi állampolgároknak. Ennek eredményeképpen az őslakos hawaiiak választójoga csaknem teljes mértékben megszűnt.
Az utolsó hawaii uralkodó, Lili’uokalani királynő megpróbált új alkotmányt írni, hogy visszaállítsa hatalmát. Erre válaszként 1887-es alkotmány írói meggyőzték Hawaii amerikai nagykövetét, hogy ez fenyegeti az USA gazdasági érdekeit, aki segítségül hívta az amerikai tengerészgyalogságot. A Hawaii Királyságot egy évnyi ideiglenes kormányzás után a Hawaii Köztársaság váltotta. Az amerikai állam száz évvel később, 1993-ban hivatalos nyilatkozatban kért elnézést Hawaii őslakosaitól a puccsban való részvételért.
A legújabb amerikai állam
Az amerikai zászló felhúzása a Iolani királyi palotára, 1898
A köztársaság vezetőit erős politikai, családi és pénzügyi szálak kötötték Amerikához, és emiatt azon dolgoztak, hogy meggyőzzék a hawaii és az amerikai közvéleményt, hogy az Amerikához való csatlakozás mindkét ország érdekében áll. A hatalomátadás végül 1898-ban történt meg, az Iolani királyi palota fölött lobogó hawaii zászló lehúzásával, majd az amerikai zászló felhúzásával.
Hawaii 1900-tól az Amerikai Egyesült Államok (a mai Puerto Ricóhoz hasonló) társult állama volt, majd 1959-ben az 50. és azóta is utolsó, teljes állammá vált.
Napjainkban Hawaii szigetei a világ legnépszerűbb és legdrágább turisztikai desztinációi közé tartoznak.
